Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni! Legyen gyönyörű szép ünnepetek!

...és két új szavazás

Kattintsatok szorgosan, az első helyezettekről hamarosan írok nektek! Az "egyéb" kategória versenyzőit itt lehet kommentben megnevezni (de máshol is akár, megtalálom :)).

Ezeréves szavazások, kiértékelés

Nyilván emlékeztek ezekre:

Hogyan lenne érdemes átdolgozni a Királyokat?

Legyen több a sci-fi elem	2 (22%)
Maradhat scifi, de egy bolygón játszódjon	1 (11%)
Legyen inkább tiszta fantasy	1 (11%)
Legyen pörgősebb az egész	2 (22%)
Elég stilisztikailag feljavítani	2 (22%)
Úgy jó, ahogy van	0 (0%)
Nem tudom/nem olvastam	1 (11%)

és

Szeretnél hosszabb-rövidebb bejegyzéseket olvasni a szereplőkről?

Igen, a királyosakról	4 (30%)
Igen, a DP-ből	5 (38%)
Igen, a fősodorból	3 (23%)
Nekem mindegy	0 (0%)
Inkább történeteket/részleteket, amiben szerepelnek	1 (7%)
Nem	0 (0%)

Óhajotok parancs, de ezt már úgyis tudjátok. :)

Mai friss

A mai jó hír: frissül a DP AFS-en, Imagine-en és Merengőn is. Előbbi helyen máris elérhető. És most végre nemcsak a rejtélyek gyűlnek, hanem egy régóta húzódó kérdésre is kiderül a válasz. Mit gondoltok, miben mesterkednek a Szárnyasok? ;)

Iránytű

Melyik írásom való neked? Ha még nem kezdtél bele semmibe, vagy nem érezted igazán a magadénak azt, amit olvasol, próbálkozz meg ezzel a teszttel - és kérlek, tudasd velem is az eredményt!

Koncepció

Erről nem volt még szó, de szóba került Imagine fórumban, és gondoltam, itt is elmesélem. :)

Van nekem egy vad koncepcióm. :D

Szóval, mindig arra készültem, hogy írok egy nagy regényciklust, amiben millió szereplő nyüzsög, és lesz vagy 4x 5-600 oldal. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne egybeolvasztani az egészet egy mondjuk kétezer oldalas nagyregénnyé, aminek csak kötetei lesznek...

Aztán rájöttem, hogy sokkal kényelmesebben meg tudom csinálni, ha lazábbra veszem a figurát. Lesz a főtörténet (mint egy vezérfonal), és ahhoz kapcsolódva megírom a dolgokat, de nem így. Lesznek regénykék is, mint mondjuk a DP, meg novellák és kisregények. Így nem gázok az időbeni ugrások, a szereplőváltások, és nem kell kitöltenem azokat az idegesítő lyukakat, amikor úgyse történik semmi...

OP + OP

Angolul és magyarul is frissítettem. Merin a terjedelem miatt csúszom, Imagine-en az adminokon a sor, AFS-en viszont már lehet is olvasni a következő fejezetet!

Teaser :)

Nos, nem tudom, ki emlékszik még erre a bejegyzésre. Én igen, bármily hihetetlen is, és azokat, akik szintén, most meglepném egy kis teaserrel. :D

"Gyűlölt arra ébredni, hogy vacog.

Azt gondolná az ember, hogy ha valaki egy sivár, jég borította világban éli le az egész életét, annak meg sem kottyan a puszta földön aludni, még akkor sem, ha történetesen csak egy szál alsóruhát visel – no meg a ráömlött, merevre fagyott bort. Ha pedig az illető egy démon, egyenesen gyöngeségnek tűnik a részéről, ha fázni merészel.

Ariann lakosai ezt jobban tudják.

Valian a halántékához nyúlt először, megtapogatta a ráfagyott, kérges anyagot, és megpróbálta eldönteni, vért érez-e, avagy italt. Bármi volt is az, belecsorgott a bal szemébe, mielőtt jéggé dermedt volna. Keserű nyálat dörgölt bele, hátha akkor ki tudja nyitni, de hiába. A fogai közt szitkozódva kászálódott talpra, és csak ekkor tudatosult benne, hogy az alsónadrágján kívül semmit sem visel. Egy pillanatig még sötéten meredt maga elé, aztán – önmaga számára is váratlanul – vihogni kezdett.

Most mondják rá, hogy messiás!"

Előzetes

Íme egy kis ízelítő a Királyok átdolgozott, de be még nem fejezett bevezetőjéből:

Még a menekülő is tudta, hogy közel százötven éve nem regisztráltak havazást ezen a bolygón. Most mégis puha, nagy pelyhek hullottak a szürke felhőtakaróból, ékes bizonyítékaként annak, hogy valaki megzavarta az atmoszférát.

El fogják kapni.

A férfi az ősrégi gyárépület ablakában állt, nézte a kavargó hóesést, és eldöntötte, hogy nem futamodik meg még egyszer. Ha eddig a nyomában tudtak maradni, ide is követik majd, akkor pedig nincs értelme tovább menekülni. Kénytelen lesz, már most is kénytelen megállni, gondolkodni, és kitalálni valamit, ami megmentheti az életét.

Nem nagyon hitt benne, hogy sikerül.

Megállt az ablakban, kémlelte az eget. Nem a hópelyhek tánca érdekelte, pedig szépek voltak, valósággal szikráztak a mesterséges fényben, ami azután sem hunyt ki, hogy a dolgozók – két évszázada lesz lassan – elhagyták a gyárat, és nyilván világítani is fog még száz-százötven évig. Jók voltak azok a régi energiaforrások, ha nem csal az emlékezete, máig használják őket a Telparán és a környező bolygókon…

Megrázta a fejét. Ha valamikor, hát most igazán nem engedhette meg magának, hogy elkalandozzon a figyelme. A hópihék mögé nézett hát, az eget fürkészte, pedig tudta, hogy ha csakugyan üldözik, úgyis néhány mérfölddel távolabb lépnek be a sztratoszférába, és észrevétlenül ütnek majd rajta. Muszáj lesz továbbállnia, amilyen gyorsan csak lehet, ahhoz azonban ki kell találnia, merre menjen egyáltalán.

Sokfelé járt már az elmúlt két hétben, amióta felségárulással vádolták, és halálra keresték szerte a kozmikus birodalomban. Nyüzsgő metropoliszokban éppúgy megpróbált elrejtőzni, mint csöndes kisbolygókon, távol a nagykirálytól és végrehajtóitól. Egyik alkalommal sem telt sok időbe, hogy megtalálják: a legmodernebb technológiával felszerelkezett kommandósok eredtek a nyomába, akik harci robotokkal, álcázott detektorokkal és kíméletlen céltudatossággal keresték. Háromszor lőttek rá, egyszer fényévek távolából, és csak a szerencséjén múlott, hogy mindössze a karját súrolta az intelligens, miniatűr lövedék. Az utolsó rejtekhelyét, egy néptelen kis holdat, minden teketória nélkül felrobbantották miatta. A férfi éppen csak el tudott menekülni, a lökéshullám pedig olyannyira megrongálta kétszemélyes űrsiklóját, amelyet a legutóbbi nagyvárosban lopott, hogy éppen csak el tudott navigálni vele a legközelebbi lakott rendszerig. Ott szerezte mostani járművét egy régi barátjától, és nem kerülte el a figyelmét, mennyire ódzkodott az illető attól, hogy bármiben is segítségére legyen. A menekülő nem hibáztatta érte. A legtöbb ismerősétől még ennyire sem számíthatott, amióta a trón ellen tört, még azokra sem, akik fennen hangoztatták, hogy elegük van már a con Dehjanarok uralmából.

Merész lépés volt persze, amire a családja – két másikkal együtt – vállalkozott, de pont a merészsége miatt tűnt úgy, hogy sikerrel járhatnak. Összeesküvést szőttek a királyi család ellen, a koronázási ceremónián gyilkolva meg a legújabb, ifjú uralkodót és tucatnyi rokonát. Puccskísérletük mégis kudarcba fulladt, az elfogott orgyilkosok egyike vallott, a bátyja helyén trónra lépő újdonsült nagykirály pedig, aki beiktatásakor a IV. Dario con Dehjanar nevet vette fel, habozás nélkül ki­adta az utasítást, hogy statuáljanak elrettentő példát.

Másnapra a három nagycsaládból kettőnek hírmondója sem maradt. Az uralkodó pribékei még a háziállatoknak sem irgalmaz­tak.

Ehhez a gondolathoz érkezve a férfi az ablakban sóhajtott egy mélyet. Amennyire ő tudta, azóta már a harmadik családból sem igen élt senki. Neki magának szerencséje volt, pokolian nagy szerencséje, hogy – minden gyanún felül álló, köztiszteletnek örvendő diplomataként – a koronázás helyszínén tartózkodott, és még idejében el tudott menekülni, amikor az orgyilkosokat lefogták. Felesége, fiai és két csecsemő unokája nem bizonyultak ilyen szerencsésnek, mint ahogyan a fivérei, a kishúga és az édesanyja sem. A legutóbbi adatok szerint huszonnyolcan voltak egyenes ági leszármazottak. Mostanra egyedül ő maradt életben.

Megrázta a fejét, és ellépett az ablaktól. Eszébe jutott valami.

Annyi esze magától is akadt, hogy ne próbáljon meg szembeszállni az üldözőivel. Egyrészt híjával volt szinte minden olyan technológiának, amellyel azok rendelkeztek, másrészt sosem kapott katonai kiképzést. Diplomata volt világéletében, aki kereskedőkkel, politikusokkal, arisztokratákkal… és igen, mostanában orgyilkosokkal tárgyalt. Egymagában, a kapcsolatai nélkül nem sokat ért, és ezt tudta is magáról. Ha nem maradt volna egyvalaki, akire még számítani mert, már halott embernek tekintette volna magát.

Végigsietett néhány kihalt üzemcsarnokon. Réges-régi lámpák fénye villant fel, amikor elhaladt alattuk, egy ízben még egy magába roskadt robot is ránézett, és darálni kezdett egy réges-rég beleprogramozott üdvözlő szöveget a közös nyelv kétszáz évvel korábbi változatában. Kísértetiesen hangzottak a szavai a néma csendben, a férfi megborzongott tőlük, és futásnak eredt.

Verítékcseppek gyöngyöztek a homlokán, amikor a központba ért. Körülnézett, és nagyot fújt megkönnyebbülésében: a falakon világító konzolok majd harmada működött még. Odalépett a legközelebbihez, fürkészte egy darabig, aztán felderült az arca, ujjai pedig sebes cikázásba kezdtek egy hirtelen alájuk sikló panelen. Öt perccel később, amikor újra felnézett, már egy halvány mosolyt is meg mert kockáztatni.

Friss és tervek

OP frissült angolul a tizenegyedik fejezettel itt. Következnek a Királyok, ha minden jól megy. ;)

Orzammari politika

A történet máris frissült a harmadik fejezettel AFS-en, és rövidesen az Imagine-en is olvasható lesz. A meris olvasók türelmét kérem, mivel a múltkor már figyelmeztettek a 2000 szavas limitre, nekik majd a negyedikkel együtt érkezik a folytatás, azt viszont még eztán fordítom majd.


(Ha bárkinek bármi kérése van: angollal haladjak, fordítsak, esetleg DP-re, Királyokra vagy valami másra áhítozik, nyugodtan szóljon, akár itt, akár máshol. Megpróbálok minden kérést figyelembe venni. :))