Kérdés

Van itt még valaki, bárki, aki igényli, hogy folytassam a Dragon Age ficem fordítását?

Aranymosás - szűkült a tölcsér, de bent vagyok!

Tizenhárom szerző búcsúzott a ma reggeli hír szerint. Van, akinek a kiesése, van, akinek a továbbjutása lepett meg. A dépé továbbmenetel - köszönöm mindenkinek, aki ebben támogat!

Igyekszem ma haladni a Koronával, ha van fejlemény, szólok.

Karácsonyi ajándék tőlem nektek

Imagine-en és Merengőn egyaránt megtaláljátok a Papnők, démonok, Koronások sorozatban "Meglepetés!" címmel. Erősen szpojleres, dépé után tíz évvel játszódik, tehát a teljes történetet és a Korona prológusát is ismerni kell hozzá. Boldog karácsonyt!

Boldog névnapot, Egérkém!

Vicky névnapjára készült ez a miniszössz - itt is megosztom, hátha járnak még erre érdeklődő királyosok is. :)) Isten éltessen, Egérkém!

– Fiam, ezt még te sem gondolhatod komolyan.

Hrisz Bordigen mogorva tekintetet vetett a mentorára.

– Most halt meg az apám, admirális – mondta halkan, súlyosan. – A családom és a vezérkar egyaránt elvárja, hogy a helyébe lépjek. Én meg… – tehetetlen mozdulattal tárta szét a karját – Huszonnégy éves vagyok, admirális. Fogalmam sincs, hogyan kell embereket irányítani.

– Csapatparancsnok vagy, Hrisz. Ugyanazt csinálod máris, csak kicsiben. – Iago Dwimolren atyai mozdulattal tette a kezét a fiatalember vállára. – Senki sem fogja elvárni, hogy holnaptól már minden flottul menjen… legalábbis itt az Akadémián senki, a családodat pedig nyugodtan szard le.

Hrisz szája megrándult.

– Higgye el, admirális, nem maradt közöttük senki, akit ne… úgy értem, aki még érdekelne. Ez viszont nem jelenti azt, hogy én sem fogom felkelteni az ő érdeklődésüket.

Az admirális intett neki, hogy üljön le, maga azonban állva maradt. Tekintetében egyszerre ült részvét és rokonszenv, ahogy a pártfogoltja arcát tanulmányozta.

– Na igen, az valószínű, hogy a nagybátyád nem fog nyugton hagyni – engedte meg. – És akár tetszik neked, Hrisz, akár nem, a játék nemcsak most, hanem egész életedben erre fog kimenni. Valaki lettél. Egy szabad vegyérték, akivel lehet és kell is számolni.

– Mert elveszítettem az apámat? Nem látom az összefüggést… admirális.

Az utolsó szót csak megkésve, mintegy rutinból tette hozzá, Iago azonban nem zavartatta magát.

– Hagyd ezt a marhaságot, fiam, egy füst alatt úgyis tiszttársak leszünk… bár kétségtelen, azért én maradok a rangidős. – Odalépett a fehér falhoz, előhívott egy panelt, megnyomott rajta néhány gombot, mire a fal közepén láthatóvá vált és oldalra siklott egy kicsiny ajtó, amely mögött egy jókora üveg nehéz, testes bor lapult. Iago elővette, és minden teketória nélkül a fiatalembernek nyújtotta.

– Töltsek? – kérdezte összezavarodva Hrisz.

– Igyál.

A fiatalember bizonytalanul pislogott, aztán az ajkához emelte az üveget, és alaposan meghúzta.

– Az összefüggés nyilvánvaló, bár jó kedved nem lesz tőle – szólalt meg közben az admirális. – Apád és nagybátyád egyezséget kötöttek a maguk idejében. Crestella és én tudtunk róla, minket hívott tanúul apád. Mintha Bordigen részről is jelen lett volna valaki, de rég volt, a fene se emlékszik már rá. A lényeg, hogy apád még az admiralitás mellett is egy csomó kötelezettséget a nyakába vett, Fred pedig cserébe megígérte, hogy megfeledkezik a létezésedről. Ennek viszont most, ahogy őt ismerem, napokon belül vége szakad. – Nem tette hozzá, hogy Fred Bordigen már két napja hívásokkal zaklatja az Akadémiát; Hrisznek azt sem kellett megtudnia, hogy ő volt az, aki mindaddig fogadta vagy éppenséggel elutasította őket. – Nem arról van szó, hogy ne érdekelnéd őket – mondta inkább. – Éppen ellenkezőleg, a fél szemüket mindig is rajtad tartották, mostantól pedig rajtad fogják a másikat is.

Hrisz elfordult. Hirtelen szúrni kezdett a szeme, és nem akarta, hogy a férfi tanúja legyen a megindulásának.

– Sok mindent nem tudtam az apámról – mondta rekedten.

Az admirális bólintott.

– És még több minden van, amit nem tudsz a világról. Azzal viszont jobb lesz, ha máris kiegyezel, hogy nem vagy a magad ura… Ha pedig belátható időn belül az akarsz lenni, ostobaság nekieredni a vakvilágnak, és nulláról kezdeni mindent. Itt már elkezdtél felépíteni valamit, amit most megkoronázhatsz.

– Lehet, hogy a nagybátyám nem is engem akar majd admirálisnak. – Hrisz hangja most leginkább védekezőnek tűnt.

– Igyál – ismételte Iago. – Téged akar, arra nyugodtan mérget vehetsz. Csak rajtad áll, mikor lépsz a vezérkar kötelékébe, fiam.

– Most halt meg az apám. – A fiú megint belekortyolt az üvegbe, mentora pedig szapora pislogásba kezdett a szavaiból áradó, mély boldogtalanság hallatán.

– Hrisz, apád volt a legjobb barátom. Ha valaki meggyászolja rajtad kívül, az én vagyok. El se tudod képzelni, milyen másnapos vagyok még most is, pedig két napja nem ittam egy kortyot sem. De ettől a te dolgod nem lesz előrébb. – Megköszörülte a torkát, és hangosabban, tisztábban folytatta: – A te dolgod attól lesz előrébb, ha kihúzod magad, fölemeled a fejed, és elfogadod azt a rohadt előreléptetést, amit mindenki rád akar tukmálni, aztán pedig világossá teszed, hogy senkinek nem leszel a bábja. Apád sem akarna más sorsot neked.

Hrisz letette az üveget az asztalra, visszafordult, és könnyes szemmel nézett rá.

– Ha így gondolja, admirális… akarom mondani, Iago…

– A Iago megteszi, fiam. – Mentora a vállára tette a kezét. – Nem fogok neked előadást tartani arról, milyen rohadt hely tud lenni néha a világ. Épp eléggé megtapasztaltad már a saját bőrödön. De férfi vagy, méghozzá tetőtől talpig, szembe tudsz nézni azzal, ami jön. Segíteni fogok benne, akárcsak mindenki más, de akarnod neked kell, különben semmit nem érsz el. – Szünetet tartott. – Akarod?

– Van választásom? – kérdezte keserűen Hrisz.

– A világon semmi.

A fiú felállt, az ajtó felé lépett, aztán visszafordult, és elgyötörten meredt a felettesére.

– Akkor legyen. Vállalom. Csak… ma már szeretném, ha nem szólna hozzám senki.

– Van még egy üveg ilyen borom – felelte szelíden Iago. – Itt leszek az irodámban, ha bármikor úgy érzed, segíteni akarsz elpusztítani. Amazt meg vidd magaddal nyugodtan.

– Jó. Köszönöm. – Hrisz visszalépett az üvegért, és egyetlen további szó nélkül távozott. Iago Dwimolren hosszan, együtt érzőn nézett utána.

Korona

Bizony, bizony! A helyszín Jarthmor, ne hagyjátok ki!

Istenítélet folytatása

Imagine-en. Olvassátok szeretettel!

Korona

Eredjetek, lovagjaim!

Istenítélet

Többen kéritek a bal oldali szavazásban, hogy valami dépémentessel is örvendeztesselek meg benneteket. Mivel számít nekem, mit szeretnétek, feltöltöttem nektek Imagine-re egy kis szösszenetet szeretett Szelram al-Dorennám főszereplésével. Olvassátok szeretettel, és hagyjatok nyomot is, ha már egyszer ráklikkeltek! Minden véleménynek nagyon fogok örülni.

Megoldott problémák

Épp most panaszkodtam nektek arra, hogy nincs erőm a részleteken agyalni, igaz? Örömmel jelentem, a helyére kattant az a nem is olyan apró dolog, ami miatt a Koronával olyan lassan haladtam csak mostanában, ez pedig azt jelenti, hogy legalább heti egy frissre reális esély van. Aztán még az is lehet, hogy több lesz belőle, mert igen szeretnék már eljutni egy bizonyos szereplő színre lépéséhez, aki... de találjátok ki ti! Egy hölgyről van szó, aki egy nagyon picikét szerepelt a dépé epilógusában, és akinek a dollmakerös képével találkozhattatok a facebookon.

Aki Messiást vagy nem-dépét vár, azt kérem, legyen türelemmel. Vagy rúgjon belém néha, az szokott használni. :)

A végére pedig még egy szolgálati közlemény a Koronával kapcsolatban: kiírtam nektek a másik blogban egy miniszavazást, aminek az eredményét írás közben figyelembe fogom venni. Ti döntötök, éljetek a lehetőséggel!

A szavazások végeredménye... és újabb kör!

Ismét tengernyi szavazat érkezett kedvenceitekre mindhárom kategóriában, amit ezúton is nagyon köszönök. A végeredmény beszéljen magáért (klikk a képre, és megjelenik nagyban):

A legújabb szavazásban pedig mérkőzzön meg egymással a kilenc dobogós, lássuk, ki lesz az ultimét kedvenc!

Frisseltem Koronát

Menjetek, olvassátok, véleményezzétek!

Közben lezárultak a szavazások, összefoglalom majd az eredményt, és írok ki másikat is hamarosan. Köszönöm a rengeteg szavazatot a győztesek nevében is!